Nálam sajnos nem működik. Valahogy sosem sikerült összekapcsolni a nagy változásokat január elsejével, februártól viszont vannak terveim és kihívásaim. Ezekre térek most ki röviden.
Az eddigi bejegyzéseimet számomra hiteles forrásokkal igyekeztem alátámasztani. A cél az NWO (Új Világrend) terveinek bemutatása és a hamis propaganda ideológiai és logikai megcáfolása volt. Folytathatnám a témát évekig, mert nap mint nap belefut az ember egy-egy kifejtendő témába, de
És elérkezett az a bizonyos de, amire a december végi töltekezésnél jöttem rá…
Ez pedig az, amiért a könyv is kiíródott belőlem: a célom nem a hangulat lehúzása és a harc, hanem a tudat tágítása és a figyelem átirányítása azokra a dolgokra, amelyekről ez utóbbi most teljesen el lett terelve.
Januárban még megosztom az NWO terveit és néhány érdekességet, már csak azért is, hogy annak a bizonyos középső kételkedő, bátortalan, beletörődő, engedékeny vagy csak túlságosan is az anyagi világban élő rétegnek is betekintést nyújthassak abba, amibe készülnek belesodródni passzív részvételükkel.
Februártól viszont jönnek a tippek, az ötletek, a kipróbált vagy kipróbálandó dolgok, amik arra fognak szolgálni, hogy emelhessük a rezgésünket – ahogy „spiri” körökben mondani szokták. Az egyetlen kivétel a szivárvány és a pride lesz, a könyv témája után szabadon, ugyanis gyermekeink védelméről nem vagyok hajlandó lemondani.
A pálfordulás magyarázata: Aki nem szeretné a 2030-as terv gyorsított megvalósulását, a 15 perces városokat, a teljes ellenőrzést, a transzhumanizmust, a mérgezést és a globális disztópiát, annak illene pár lépéssel a tervezők előtt járni.
Még mielőtt bárki tüntetésekre, puccsra vagy egyéb lázadásokra gondolna, elárulom, hogy semmi ilyenről nem lesz szó. Ennél sokkal egyszerűbb a megoldás: amire gondolunk, annak akaratlanul is energiát adunk. A „nem akarom ezt vagy azt” sem jobb semmivel, mivel a nem szót nem ismeri a tudatalattink és „akarom ezt”-ként értelmezi óhajunkat.
Energiára és pozitív hozzáállásra viszont egyre nagyobb szükség van, amit a szörnyülködés és a rettegés nem fog kiváltani belőlünk. Helyette annál fontosabb az önismeret, a lelki terhek lerakása, a ki nem aknázott képességeink megismerése és az energia mellett az életünk tudatos irányítása.
Nem mondom, hogy egyszerű lesz, mert alapból úgy vagyunk bekötve, hogy a bizonyítékhoz is bizonyítékot keresünk és élből tagadunk mindent, ami a spiritualitás, a (para)pszichológia vagy a filozófia témakörét érinti. De legjobban mégis az értelmes gondolkodást tagadjuk meg saját magunktól.
A tudomány, a törvényhozatal és a média már bizonyított. A történelem, az oktatás és az egészségügy is. Napjainkban egyre többen kételkednek ezek hitelességében, de a következő lépés, a hogyan tovább még nagy kérdőjel a fejekben. A kritika és a „viktorozás” tökéletes arra, ha valaki a béka hátsó felét szeretné verdesni rezgésszintjével, de a fejlődéshez ennél egy pár lépéssel többre lesz szükség.
Magukat spirituális beállítottságú egyének olyan frázisokat tudnak puffogtatni a 3D-ről meg az 5D-ről (természetesen magukat felsőbbrendűnek és már az ötödik dimenzióban érezve), olyan kioktató megjegyzéseket tudnak írni egymásnak (mert azt kell és mindenhová, abból a bizonyos fotelból), és úgy tudják hülyézni a népet (mert mindenki hülye és vak, csak ők nem), hogy kezdőként én is hátat fordítanék az egész témának, ha csak ezeket böngészném, tehát megértem a kételkedőket.
De a (személyes) kihívás az kihívás, ráadásul dupla:
- Semmi elites és mesterséges intelligenciás téma
- Hiteles források hiteles bemutatása úgy, hogy férfi olvasóim is maradjanak. Ők ugyanis sokkal kevesebben vannak a spirituálisabb úton. Ha viszont oda kerülnek, akkor tovább is tudnak jutni mint a másik nem. És ezt feminizmus nélkül, még mindig kizárólag a férfi – női nemek létezését elfogadva jelentem ki – egy férfi spirituális tanítóm gondolatait megosztva.
* Frissítés február közepén:*
Hősiesen bevallom, elbuktam a fogadalmat. Nem jött össze a „rezegjünk magasan és ne foglalkozzunk a tervekkel” kísérlet. Még mindig túl sok a fej a homokban, ezért úgy döntöttem, hogy néha bedobok egy hideg zuhanyt, hátha…
Vélemény, hozzászólás?