Esther és Jerry Hicks ‘Kérd és megadatik!’ című könyvéből hozok most egy érdekes gondolatsort. Tudom, hogy a Titok és a vonzás törvénye sokak számára elcsépelt dolognak számít, jó páran kipróbálták és a legtöbben fel is adták a be nem teljesült kívánságaik után. A fenti mű egyszerűen és érthetően leírja a kudarc okait, de itt nem áll meg, hiszen pont az a cél, hogy rávezesse az olvasót a helyes alkalmazásra.
Az érzelmi skála nem újdonság és szinte mindenki ismeri a jéghegyes illusztrációt, ahol a pozitív érzelmeket a víz feletti, a negatívakat pedig a felszín alatti rész jelzi. Hicksék azonban meg is számozzák az érzelmeket és a sorrendnek is nagy jelentőséget tulajdonítanak.
Ha azt mondanám, hogy „mások hibáztatása enyhíti a haragot„, vagy azt, hogy „a borúlátás enyhíti a bosszúság érzését„, akkor valószínű némi kötekedés vagy egy gyors témaváltás után le lennék keverve. Pedig ezt nem is én mondom, hanem a könyv írói és meg is magyarázzák, hogy miért.
A megértéshez elengedhetetlen az érzelmi skála ismerete:
- Boldogság / Tudás / Magabiztosság / Szabadság / Szeretet / Nagyrabecsülés
- Szenvedély
- Lelkesedés / Elragadtatás / Öröm
- Örömteli várakozás / Hit
- Derűlátás
- Remény
- Belenyugvás
- Unalom
- Borúlátás
- Kielégületlenség / Bosszankodás / Türelmetlenség
- „Legyőzöttség”
- Csalódottság
- Kétség
- Aggodalom
- Mások hibáztatása
- Elbizonytalanodás
- Harag
- Bosszúvágy
- Gyűlölet / Düh
- Irigység
- Fenyegetettségérzés / Bűntudat / Az önbecsülés hiánya
- Szorongás / Fájdalom / Elkeseredettség / Kétségbeesés / Tehetetlenség
Spirituális körökben sokan azt tanítják, hogy a harag és a düh lehúzza az embert és azonnal le kell őket cserélni a szeretetre és a boldogságra. De ki az, aki erre képes? Hiszen emberek vagyunk, nem robotok…
Villanykapcsoló analógia:
A hagyományos kapcsolónak két állása van: vagy fel van kapcsolva a lámpa (szeretet), vagy nincs (harag). De mi van akkor, ha nem így működünk, hanem úgy, mint azok a kapcsolók, amelyek a fényerőt is szabályozni tudják és a sötéttől a teljes világosságig egy olyan skálán keresztül lehet eljutni, aminek az átmenete fokozatos? Nem logikusabb így?
Hicksék pélája:
„Ösztönösen, akár öntudatlanul is felfedezhetted már, hogy a dühös gondolatok enyhítik az elkeseredettséghez vagy a félelemhez hasonlóan nagy ellenállást előidéző rezgések kínjait. De oly sokan győzködtek már arról, hogy nem helyénvaló dühösnek lenni (jóllehet, ők nincsenek a te helyzetedben, és nem érezhetik, hogy a dühös gondolatok valójában javulást jelentenek), és ezek az emberek tanácsaikkal gyakran le is beszélnek haragodról…
csak hogy továbbra is meghagyjanak az azt megelőző elkeseredettség állapotában. Ám ha tudatában vagy annak, hogy te választottad a haragot előidéző gondolatot, és ez megkönnyebbülést hozott, akkor tudatában vagy annak is, hogy ettől a gondolattól továbbléphetsz egy kevésbé elutasító gondolat, például a kielégületlenség felé, és egyre feljebb haladhatsz Érzelmi Vezérlőrendszered skáláján – egyenesen vissza a tökéletes összhanghoz.”
Természetesen nem azt tanácsolják a szerzők, hogy a negatív gondolatok hullámaiban fürdőzzünk az idők végezetéig, csupán azt, hogy tudatosan lépkedjünk felfelé és engedjük meg magunknak a „kisebb sorszámmal rendelkező” érzéseket is, ha azok segítenek a következő lépcsőfok elérésében.
Ezek tükrében már nem is olyan meglepő a következő pár gondolat:
- „A düh érzése megszabadít az elkeseredettségtől, a fájdalomtól, a kétségbeeséstől, a szorongástól, a bűntudattól vagy a tehetetlenségtől.
- A harag érzése enyhíti a bosszúvágyat.
- Mások hibáztatása enyhíti a haragot.
- A „legyőzöttség” érzése enyhíti a mások hibáztatásából fakadó érzéseket.
- A bosszúság érzése enyhíti a legyőzöttség érzését.
- A borúlátás enyhíti a bosszúság érzését.
- A reménykedés enyhíti a borúlátást.
- A derűlátó érzések megkönnyebbülést hoznak a reménykedéshez képest.
- Az örömteli várakozás megkönnyebbülést hoz a derűlátó érzésekhez képest.”
Bevallom őszintén, olvastam „A tudatalattid csodálatos hatalmát”, a „Titok” könyveket, hallgattam Louise L Hay előadásait és meditációit és még sorolhatnám. A téma bumerángként tér vissza hozzám különböző élethelyzetekben és mindig arra a következtetésre jutok, hogy minden logikus, érthető és ismerősen cseng.
Miért is botlottam bele ebbe a témába megint? Pont akkor, amikor semmi okom nincs a panaszra? Azért, mert dolgom van vele. Minden alkalommal más jut el a tudatalattimhoz és mindig van mit feleleveníteni a korábban olvasottakból.
Szívből ajánlom a könyvet és a vonzás törvénye témát mindenkinek, aki szeretné egy kicsit / nagyon feljebb emelni az érzéseit, a „rezgésszintjét” vagy a hangulatát. (Szerintem mindenkire ráfér, akihez eljutnak a hírek vagy néha emberek közé kell mennie, itt ugyanis elég nagy a lehúzó potenciál…) Azt is megsúgom, hogy egészségre, karriere vagy anyagi helyzetre is alkalmazható ez a fajta tudatosodás.
Vélemény, hozzászólás?