Simon Welsh nem kevés időt szánhatott rá, hogy a pride-ról alkotott véleményét rigmusokba fonja.
Megértem. Tudom, milyen érzés, amikor hónapokon keresztül nyomják az ember képébe a zászlót a hülyébbnél hülyébb nemekkel és névelőkkel együtt.
Először csak mosolygunk és legyintünk. Később értetlenül nézünk végig embertársainkon, akik bedőlnek az átverésnek, végül pedig gejzírként tör ki belőlünk a válasz minderre.
Simon meleg és nem titkolja. A forgatókönyv szerint most örülnie kellene az LMBTQ+ mozgalomnak, hisz végre elfogadja őt is a társadalom. Ehelyett mit csinál?
Kiáll a pride ellen, méghozzá homoszexuálisként.
Már az előadás hátterébe bevágott képek is magukért beszélnek, de hadd idézzek tőle pár gondolatot. Nem célom a műfordítás, csupán azokat a mondatokat próbálom magyarosítani, amelyek mögött a fő mondandó rejlik.
Megjárta ő is a lejtőt és nem sokon múlt, hogy elvesszen a süllyesztőben. Az önbizalomhiány, a testképzavar és az azonos nemhez történő vonzódása miatt sokáig idegen volt számára a világ.
Az alkohol, a drog, a rengeteg buli és a társkeresők szinte már elfeledtették vele érzelmi hullámait, de idővel rájött, hogy ez nem az ő útja.
Nemcsak összeszedte, de meg is mentette magát azáltal, hogy felismerte saját belső értékeit és elkezdte elfogadni és szeretni valódi énjét, amit oly sokáig próbált elnyomni.
Ahogy az lenni szokott, rögtön rá is talált élete párjára, férjére, akivel azóta is teljesen kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatban él.
Üzenete a világnak:
- „A pride olyan, mint a neonfény: rikító ugyan, de messze van az igazi világosságtól.”
- „A pride olyan lóra ülteti fel az embert, amely később felfalja saját lovasát.”
- „Az LMBT út a pokolba vezet. Nem az fogja megmondani, hogy ki vagy. – Ez egy nagy átverés, hazugság és rémálom. De ebből a rémálomból fel lehet ébredni.”
- „A pride nem más, mint egy kannibál mozgalom és nagyon is jól látszik, hová vezet.”
- A pride sötét és aljas terv, színes parádéba öltöztetve.”
- „Az egész mozgalom célja, hogy megmondja ki vagy és azt is, hogy mit érezz – egy újabb szabály csupán.”
- „A pride-ot soha nem az érdekelte, hogy ki vagy legbelül. Ha bedőlsz neki, akkor újabb címkék kerülnek rád és újabb skatulyában landolsz.”
- „A szexualitás és a gender nem identitás (önazonosság). Ha úgy gondolod, hogy az, akkor leragadsz és sosem leszel igazán szabad. Engedd el ezeket a dolgokat és ismerkedj meg a valódi éneddel!”
- „Nem a nemed, a szexualitásod vagy a bőrszíned vagy, hanem a belső éned, lelked és szellemed. A tested csupán egy jármű. Nem a kaszni vagy, hanem a sofőr! Vele azonosítsd magad, ne az autóval, amelyet épp vezetsz!”
Bővebben, még mindig tőle, még mindig ugyanaz az előadás:
Ő soha, de soha nem ült fel a pride lovára és soha nem tartozott egyik queer csoporthoz sem.
Húsz éve csupán egyetlen mozaikszó létezett erre és a homoszexuális kifejezés a „klasszikus” homoszexualitásra utalt. Most pedig?
„Ugorj csak bele! Válassz nemet! Azzá válsz, amit választasz. Nem… te nem vagy beteg. Azzal azonosítod magad, amivel csak akarod. Ma lehetsz férfi, holnap pedig nő…”
Mentálisan megbetegített emberek gyerekeket nevelhetnek és arra taníthatják őket, hogy fiúból lánnyá vagy akár kis tündérré is változtathatják magukat.
És ezekből a fiúkból, lányokból vagy tündérkékből hosszú hajú, „csöcsös” férfiak lesznek, akik szőrös melleikből szoptatják csecsemőiket. De ez nem az ő dolguk!
Ez azoknak a nőknek a feladata, akik hajadon lányként kezdik, felnőnek, férjhez mennek és olyan szerető, gondoskodó édesanyává válnak, akik veleszületett anyai ösztöneikkel meg tudják nyugtatni és el tudják altatni újszülött csemetéjüket.
A gyerekeknek stabilitás kell, férfi és női mintára van szükségük, aminek nem a szexualitás a lényege, hanem az, hogy az apa és az anya szeresse és gondosan felnevelje.
Most pedig szivárványok vannak beégetve gyermekeink retinájába és kokainfüggő, szőrös arcú, királynőnek öltözött férfiak tágítják az agyukat.
Támogatja-e a Simon a melegek házasságát? Igen, ő is házas. Szerinte azonban a melegek életstílusa nem egyeztethető össze csecsemők felnevelésével.
És itt nem is a kisbaba gondviselése a legkritikusabb pont, hanem az, hogy a szülők az egész gyerekkorát a pride, a szivárványok és a névelők csapdájába erőltetik bele.
A pride propaganda részeként saját nyelvezetet hoztak létre azok az ügynökségek, akik mindvégig hazudtak és bemesélték az embereknek, hogy a boldogság azon múlik, hogy felcímkézik magukat.
Az agymosás nem most kezdődött, már ősidők óta zajlik…
Vélemény, hozzászólás?